Gondolom feltetted a kérdést, hogy mi a frász ez már megint? Blah...egy újabb ember, aki papol az elfogadásról, önbizalomról, és minden másról, ami a csapból folyik. Nem mondanám. Csak egy szimpla lány vagyok, aki sikítófrászt kap a közösségi média ellentmondásosságaitól, és a folyamatos hazugságaitól. Ezen a blogon keresztül szeretném megszólítani azokat, akik nehezen veszik fel a küzdelmet, és szükségük van egy kis löketre a sikeres élet útvonalának felismeréséhez.

Kedves látogató! :)

Örülök, hogy rábukkantál erre a blogra.  Előre kijelentem, hogy nem szeretnék hatalmas szavakkal, főleg nem Gandhi féle bölcsességekkel dobálózni, arra sok más felület biztost lehetőséget. 

Kinek ajánlott?

Őszintén? Fogalmam sincs. Nincs egy kész tervem, hogy mikor, mit, hogyan fogok blogolni, egyszerűen csak írok. Bármit, ami éppen eszembe jut, megtörtént velem, amit érzek. Lehet egyszer úgy fogod érezni, hogy "Igen, ez a csaj belelát a fejembe, pontosan ugyanezt gondolom, mintha csak én mondtam volna!" Viszont a következő alkalommal ott fogod olvasni, és más sem fog villogni a fejedben, csak az, hogy " Ezzel meg mi van? Belőtte magát?" Nos, igen. Bevallom, magamat ismerve lesz itt minden. Hideg, meleg, boldogság, düh, szomorúság, hullámvölgyek, kiakadás, magasztalás, sorolhatnám a további jellemzőket, de már álmos vagyok. Pedig még csak negyed kilenc....hétfő. 

 

Miről fog szólni?

Ezt már dióhéjban leírtam a bemutatkozónál is. Többnyire pozitív töltéseket szándékozom belevinni a bejegyzéseimbe, ettől függetlenül nem az összes épül erre. Talán csak a fele...negyede...meglátjuk. 
Szeretném színessé tenni, és olyan dolgokat kitalálni, ami különböző embertípusokat is képes megfogni, nem kizárólag egy célcsoportom van.  Ha  idővel valamiről szeretnétek olvasni tőlem, írjatok bátran, keressetek fel, minden kérést szívesen fogadok, megosztom a témával kapcsolatban az én álláspontomat, nézeteimet. 

 

Pár szó rólam

Elsődleges célom közel kerülni az olvasótáboromhoz. Ezért is kerülöm a komoly, formális hangsúlyt, mint egy újságban például, mert azt szeretném elérni, hogy úgy érezd, mintha egy egyszerű beszélgetésben vennél részt. 
16 éves vagyok. "Mégis mit okosat mondhat nekem egy kölyök?" Tehetik fel a kérdést az idősebbek. Én azt mondom, sose lehet tudni. :) Ne ítélj első benyomás/információ alapján - na, erről tuti lesz bejegyzés, ha már itt tartunk -, hátha te is ki tudsz ragadni valamit, ami előrelendít, vagy csak szimplán feldobja a napod. 
Szókimondó személyiségnek mondhatom magam, érdekel a világ, az új,  nyitok a különbözőségek felé. 
Foglalkoztatnak komoly kérdések, filozófiai viták, a pszichológia, még az asztrológia egy része is. Természetesen hű maradok a koromhoz,  nem maradnak el nálam a hétköznapi témák sem. Legyen szó divatról, szórakozásról, sportról, fiúkról - ;) -, a vattacukorfelhőkről. 

 

Az a helyzet már egy ideje tervezem, hogy belekezdek egy blogba, de sosem jutottam el odáig, hogy meg is tegyem,  ezért kényszerültem egy hétfői napon, elalvás előtt, karikás és gúvadt szemekkel görnyedni a monitor előtt. Feltettem a kérdést "Mégis mikor, ha nem most?" Minden nap csak elodáztam. Majd hétvégén, majd a héten, majd pénteken, majd az újabb hétvégén...persze mindig volt indok miért nem sikerült elkezdeni. Viszont úgy döntöttem, ha ma nem kezdem el, talán soha. Minden egyes nappal elszalasztom a fejlődés lehetőségét. Bár ez egy nagyon gyatra bejegyzés lett - megígérem lesz jobb, tudod, nem szabad elsőre ítélni :P -, mégis büszke vagyok magamra, hisz megcsináltam! Pedig imádok írni, mégis nehezen veszem rá magam. Nézd csak meg, nem vagy vele egyedül. Itt ülök az első bejegyzésemnél, és érzem, hogy ez aztán nem lettem valami Stephen King, de tudom lesz ez még másként. Fejlődöm, minden egyes írással tanulok valamit, kitartóbbá válok, végül nem nehézség lesz, hanem egy napi rutin. Amit elterveztél kezdd is el még ma! Büszke leszel magadra.

Megosztás a facebookon