Kedves olvasóim! Elsősorban szeretném megköszönni, hogy az első bejegyzésemet ennyien elolvastátok és szerettétek, sőt erőt adtatok ahhoz, hogy folytassam. :) Rengetegszer előfordul velem, hogy nem tudom tartani az étkezéseket, elfoglalt vagyok, és amivel összetalálkozom legelőször, az egy cukrászda, pékség vagy fornettis, ahonnan törvényszerűen olyan illatok jönnek, amely az éhes pocim egyből felcsigázzák. Mégis mivel tudjuk elkerülni azt, hogy kifosztjuk a város készleteit?

 

Nézzünk szembe a valósággal. Hétköznapi emberek vagyunk, nem áll egy kész stáb a hátunk mögött, akik minden percben azon dolgoznak,hogy úgy nézzünk ki, mint egy Instagram sztár, és pontban 1-kor hozzák nekünk a csirkesalátát, na meg a gyerekért is elmennek az óvodába/iskolába azért, hogy te nyugodtan lenyomhasd a legalább 2 órás edzést a kondiban. A legtöbb embernek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy görcsösen betartsa az étrendjét, és a testére fordítson rengeteg időt, pénzt és energiát. Ez persze nem azt jelenti, hogy az átlag nőnek vagy férfinak ne sikerülne normál keretek között teljesíteni a feladatot, mert igenis meg tudja csinálni, viszont ehhez rengeteg kitartás és eltökéltség szükséges. Ezért is kell büszkének lenni magunkra, hisz saját erőnkből vagyunk képesek megugrani a határainkat. De mi van akkor, ha becsúszik egy kis hiba a gépezetbe? 

Gondolom ti is gyakran beleestek abba a szituba, hogy a reggeli rohanás közben, vagy az elhúzódó munka miatt megfeledkeztek magatokról, annyira sincs idő, hogy nyugodtan elfogyasszatok valami egészséges és tápláló ételt, az edzésről ne is beszéljünk. 
Velem is rendszeresen előfordul, hogy egész nap mást sem csinálok csak fel-alá rohangálok a városban, mint egy mérgezett egér, pedig még tanulnom is kéne, na meg rendet rakni és a saját kis problémáim miatt megsiratni magam. Ilyenkor elgondolkozom mindig, hogy mi a frász lenne velem, ha lenne 2-3 gyerekem? Hűha...Na de térjünk vissza a témához. 
Mikor nagyon ki vagyunk éhezve, hajlamosak leszünk arra, hogy a lehető leggyorsabb és legolcsóbb módon gyorsan bedobjunk valamit, ami megment az éhhaláltól, természetesen olyan mennyiségben, hogy egy ló is megirigyelné. A helyzetünk legnagyobb ellenség, hogy a város tele van finoman illatozó pékségekkel, Fornettissel, utcai árussal, a legközelebbi Update bolt viszont 20 percre esik...Van egy jó hírem, ügyesen ki lehet kerülni ezt a csapdát. Hoztam nektek pár ötletet, ami nekem be szokott válni, és maximálisan bűntudatmentes. 

1. Vésztartalék minden táskában, zsebben elrejtve

Ha tipikus falatozó vagy nem árt, ha minden szütyőben lapul 1-1 meglepi. Legyen az müzli szelet, gyümölcs, joghurt, diétás nasik, tuti csillapítani fogják a tornádó erejű, semmiből lecsapó éhségedet. A vésztartalék nem dobozolt kaja, csupán valami apró, ami könnyű, nem morzsál nagyon, és nem igényel különösképpen evőeszközt. (Na jó, a joghurt igen, de egy kicsi műanyagkanáltól nem kapsz sérvet.) Így elkerülheted a kényszert, hogy betérj valami boltba, és egy banán helyett véletlenül két Snickers landoljon a futószalagon. Igazából ezt nem is tudom nagyon részletezni, három szót kell megjegyezni : Kicsi, egyszerű, diétás. 

2. Rossmann, dm, Müller

A másik kedvenc - és általam leggyakrabban használt - módszerem, hogy rendes élelmiszerbolt helyett ezeket választom. Itt lehetőségünk sincs beleütközni a csábító ételekbe, mivel minden termékük bio, ilyen-olyan mentes, plusz gyorsan elérhető. Általában a Cerbona müzlijeit választom, mivel olcsó, és kapható belőle cukormentes. Elég színes a palettájuk, ha nem rettegünk annyira a cukortól, választhatunk zabszeletet, vagy sima müzliszeletet, kisebb és nagyobb formában is. Meglepő, hogy milyen gyorsan eltelít, máris kibírjuk hazáig. A Belvita termékeit is kifejezetten kedvelem, bár azok tartalmaznak cukrot, de nem túl nagy mennyiségben. Különböző kekszek, ropik, diétás sütemények is akadnak, az már tőlünk függ, hogy mennyit bír el a napi limitünk. 

 

3. Cukrászda nekünk

Valószínűleg már ti is találkoztatok a városotokban valahol egy olyan cukrászdával, ahol cukor/laktóz/glutén/tojásmentes édességeket készítenek. (Sajnos) én meglehetősen édesszájú vagyok, ami nem túl előnyös, főleg azért, mert itthoni sütéshez nincs se kedvem se időm, viszont ezeken a helyeken nyugodt szívvel vásárolok. A legtöbb üzletben feltüntetik a kalória és ch számot, mellesleg kivétel nélkül az összes édesítővel készül, leginkább xilitből. A süteményeik általában 300 és 500 forint között mozognak, de ha jobban belegondolunk megéri, mivel a lassú felszívódásuk miatt később leszünk éhesek, ezt betudhatjuk egy rendes uzsonnának is, nem csupán nasinak. 

+1 probléma

Nem tudom ti hogy vagytok vele, nekem sokáig meggyűlt azzal a bajom, hogy nem mertem az utcán enni emberek előtt. Erősen frusztrált, folyton azt éreztem, hogy mások bámulnak, leeszem magam, egy zabagépnek tűnök, és egyébként is undorító. Ha van rajtad egy kis felesleg akkor ez az érzés erősebb lehet, mert látod az emberek tekintetén a gondolataikat. "Nem csoda, hogy így néz ki, most is zabál." Ez nincs így. A kutyát nemérdekli, hogy mit és hol eszel, menet közben, vagy csak a megállóban, észre sem veszik. Ez a dolog már másról szól. A belső egyensúlyról , önbizalomról. Ne érezd magad rosszul azért, mert enni mersz. Ez nem csak az utcára vonatkozik, hanem bulikra, összejövetelekre, bármire, ahol társaságban vagy. Te elítéled az embereket? Ügye hogy nem! Látod, nincs ok aggódni. Akinek rosszindulatú gondolatai vannak, az annyit is ér, abban leli örömét, hogy gyilkos és lenéző pillantásokat lövell mások felé, pedig ők szenvednek igazán valamilyen lelki problémától. Úgyhogy egyetek bátran, de ésszel. :) 

Megosztás a facebookon